...éltem, és művész voltam - Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói

1942. május 12-én hetven esztendős lettem. Feleségemtől, gyerekeimtől, rokonaimtól és néhány barátomtól különféle ajándokot kaptam és sok virágot, amint az már ilyenkor szokás. Az ajándékok között volt egy szép, bőrbe kötött, naplónak való üres könyv, Valy sógorasszonyom adománya. Jókívánságai mellett azon óhajának adott kifejezést, hogy ebbe, az általa ajándékozott könyvbe írjam meg életem folyását. Megvan tehát a szép födél, az üres lapok várják a feljegyzéseket. Jó gondolat volt Valytól ilyen szép könyvvel csábítani az írásra. És még valami megvilágosodott előttem: a hozzám tartozók, leszármazottaim majdan érdeklődéssel fogják ezeket a lapokat forgatni, mint ahogy én is szívesen olvasnám elődeim feljegyzéseit, ha ilyesmit hátrahagytak volna. Bizony én őseimről, még nagyszüleimről is csak alig tudok valamit. Tehát nekivágok a szokatlan munkának. Nem a nyilvánosságnak írok. Ha véletlenül azonban valaki olyan kezébe kerülnek feljegyzéseim, aki korom képzőművészeti viszonyai iránt érdeklődik, találjon benne egy csokor átélt, megbízható adatot: Telcs Ede.