Megszentelt árulás

Ez volt az első olyan történelmi regény, ahol egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy ez biztos nem így volt vagy vajon valóban így éltek akkor? Az utolsó részletig korhű, láttam magam előtt a korabeli Angliát, szinte éreztem a szagokat, betekintést nyertem a hétköznapokba, és az akkori emberek gondolkodásmódjába. Olyan izgalmas volt olvasni például, hogy milyen megbotránkoztató dolognak számított, ha egy férjezett asszony fedetlen vagy leengedett hajjal mutatkozott nyilvánosan. Engem az ilyen apró részletek tudnak igazán rabul ejteni egy történelmi könyvben. Az író olyan jól visszaadja az adott időszak hangulatát és eszméit, hogy a regényt már szinte korrajznak is titulálhatnánk. Persze mindezt tökéletesen adagolja, nem éreztem soknak, a leíró részek és apró részletek körülölelik, átszövik a cselekményt, és nem háttérbe szorítják. A kötet nagyon mozgalmas, és fordulatos, már az elején magával sodortak az események. Rengeteg akció és izgalmas jelenet tarkítja, de az összeesküvés és a titok, ami a történet legfontosabb része, szépen lassan bontakozott ki, míg végül minden a helyére került. ebben a könyvben minden megvan, ami egy jó történelmi krimihez kell (titkos társaság, összeesküvés az uralkodó ellen, és persze egy Crackenthorpe-féle lelketlen gyilkológép, aki elvégzi a piszkos munkát) , de egyáltalán nem klisés és nem szokványos. Nézőpontváltásaival, hitelességével, olvasmányos és magával ragadó stílusával, rokonszenves főhősével kiemelkedik az átlagból. Én szerettem és szeretnék belőle még, úgyhogy nagyon várom a trilógia következő kötetét.