Este a Kandúrnál

Megay László regényének színtere: a címben is szereplő Kandúr egy városszéli talponálló vagy ahogyan a pesti népnyelv nevezi az ilyeneket: "Lordok Háza". A "Lordok" pedig kell-e mondani? azok a segédmunkások, akik vidékről vándoroltak a fővárosba, munkásszálláson élnek, s műszak után itt becsülik meg egy-egy fröccsel és féldecivel magukat. Ezt a miliőt, a modern nagyipar mélytengeri világát ábrázolja ez a kisregény egy vidékről Pestre került, teddide-teddoda segédmunkás, Göbölyös Sándor sorsán keresztül, aki ebben a modern korban, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján már nem élheti a hajdani kakukmarcik felelőtlenül szabad, s a "rendesen tisztálkodó társadalom"-alatti világban vidáman lubickoló életét. A kérdés az, hogy milyen út nyílik s nyílik-e egyáltalán? a társadalmi "ranglétrának" erről a meglehetősen alacsony fokáról, amit egy fölső ágy jelent a munkásszálláson, az emberibb, tartalmasabb életlehetőségek, az igazi otthon irányába? A kisregény ennek az útnak a kanyarait ábrázolja humánus realizmussal.