A torkos bárónő - 4 megállós történet

A Zsebkritikák sorozat újabb darabját veheti kézbe az olvasó. Remisovszky Mátyás azt boncolgatja, kell-e ismernünk egy adott könyvet ahhoz, hogy naprakészek legyünk irodalmi kérdésekben - sőt ennél is tovább megy, amikor megkérdezi: Szükség van-e könyvekre egyáltalán? A Zsebkritikákban mindig négy szerző írását találjuk az adott műről. Miközben ezeket olvassuk, nem csak a meg nem írt a könyvekről tudjuk meg mindazt, amit a regényről tudni érdemes, hanem a négy kritikus alakja is egyre markánsabban kirajzolódik. A torkos bárónő a mai német szépirodalom döcögős útjára vezérli az olvasót. A sorozatról: Szeret utazás közben olvasni, de utálja, ha kirángatják a kedvenc regényéből? A Syllabux Könyvkiadó 1,2,3, stb. megállós történetei ezen a problémán segítenek. Válasszon az utazás hosszának megfelelő történetet. Jobb, mint a BKV, mert nemcsak autóbuszon, hajón, HÉV-en, trolin, villamoson, hanem akár vonaton, sőt taxiban is olvasható, ráadásul a közigazgatási határon túl is. Részlet a könyvből: A délnémet arisztokrácia életmódját csak sejthetjük. Csendesen élnek őseik kastélyában, ha már beleuntak az üzleti életbe, és nem szegődhettek el egy gazdag futballklub stratégiai tanácsadójának vagy egy előkelő operaház intendánsának. Néha kilovagolnak, kimotoroznak vagy kivitorláznak kastélyukból, illetve saját kikötőjükből. Ha pedig arra kárhoztatta őket a sors, hogy olyan kastélyban húzódjanak meg, amelynek ebédlőjéből az egyik irányban az Alpok hófödte csúcsai látszanak, a másikban pedig egy napfénytől vibrálóan azúr színű tó, akkor könnyen megeshet velük, hogy regénybe öntik elfojtott vágyaikat. Az arisztokrácia és az elfojtás: ez a két fogalom zárja szemléleti-filozófiai keretbe az érett korában íróként elénk lépő bajor várúrnő első regényét. A történet nemesen egyszerű: a Gizella királyné korát idézve Krimhild nevű baronesz olyan kastélyban él, amelyről bőven van mit írnia a szerzőnek. A tizennégy fejezetre tagolt regény első két fejezete csak a kastélyról és a környezetéről szól. Benne olyan mondatokkal, mint ,,Az igen értékes pohárszéket Krimhild kelet-porosz nagynénjétől örökölte, de sajnos meglátszott ezen a darabon a balti rablólovagok leszármazottainak teljes érzéketlensége a légies könnyedség iránt", vagy ,,novemberi és koramárciusi reggeleken furcsa momentum zavarta meg a reggeli kávézás egész évben érvényes rituáléját. A ház asszonya reggel 8-kor nem tudott az asztalfőre ülni, mert a lapos szögben beérkező napfény éppen abban az időpontban tükröződött metszett üvegből készült cukortartója kupakján." A történet felváltva játszódik a kastélyban és az arisztokrata család müncheni villalakásában. Erről a lakásról is sokat tudunk meg a szerzőtől: teremgarázsába három luxusautó fér, négy szintje között lifttel lehet közlekedni, és minden egyes szint alapterülete közel 300 négyzetméter. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy képzeljük el a cselekményt, mint lakásbelsők alapos bejárásainak egyetlen cselekményszálra felfűzött sorozatát.