Egy szerelmes férfi

A német irodalom nagy öregjei közül a ma 83 esztendős Martin Walser bizonyára az egyik legizgalmasabb, legsokoldalúbb és legtermékenyebb szerző. Új regénye a különös helyzetből megélt és megszenvedett szerelmi dialektikával foglalkozik. Hőse a 73 éves korára mintegy a saját emlékművévé dermedt Johann Wolfgang Goethe, akinek rokokó mázzal leöntött ürességét, fásultságát zúzza szét a 19 éves Ulrike von Levetzow iránt ébredt, első pillanattól nyilvánvalóan abszurd szerelem. A csak számokkal jelzett három hosszú fejezetben a szerelmes Goethe eleinte egyre közelebb kerül Ulrikéhez, hogy aztán a lánykérés után egyre távolodjon a lánytól, aki a harmadik részben szinte már csak Goethe képzeletében és emlékezetében van jelen. Goethe egyszerre autentikusnak ható és nyilvánvalóan fiktív alakjában Walser hitelesen rajzolja meg a reménytelenül és viszonzatlanul szerelemes idős férfi szenvedéseit. Az életrajzi és irodalmi elemek (pl. az Ulrike ihlette Elégia) csak eszközként szolgálnak egy modellértékű emberi élethelyzet feltárásához. Így Walser regénye az irodalomtörténeti finomságok iránt kevésbé fogékony olvasó számára is érdekes, hiszen a valóságvonatkozásoktól és kézenfekvő analógiáktól függetlenül (öreg írófejedelem regénye egy öreg írófejedelemről), jól olvasható, egyszerre komoly és élvezetes történet, az utóbbi évek talán legkiforrottabb Walser-regénye ez.