Elmúlt napok boldogsága

A gyermekkor illatának varázsában, legféltettebb titkaink, megannyi tovatűnt álmunk újraélésére késztet a hosszú ideig külföldön élő, szülővárosába, Várpalotára hazatérő elismert író bensőséges vallomása. Malota László félelmetes hűséggel eleveníti fel az olyannyira szeretett, tragikus A* körülmények között elveszített családtagokat, különös életüket, s láttatja a halottak árnyait, amelyek szüntelenül, az újraéledő múlt tanúiként kísértenek az emlékezetében. A visszatérésre annak a korábban szerelemben, kényszerítő körülmények miatt elhagyott fiatal nőnek a haldoklása készteti, aki még egyszer találkozni szeretne az íróval, mert megrázó és megható titkát akarja rábízni. Nemcsak az eltemetetteket idéző csodálatos helyek, a gyermekéveket megőrző kertek, a napsütötte játszóterek emléke gyötri a szerzőt, hanem az újraéledő érzések is, melyektől Rómában való élete során már sikerült megszabadulnia. Az ország egyik legsikeresebb írójának tizedik könyve megdöbbentően őszinte önvallomás, a múlt feltámasztásának kísérlete, amelynek élménye egyszerre meghitten örömteli és elviselhetetlenül szomorú, ráadásul hihetetlenül veszélyes...