Kiforogta a szó

Az 1980-as évekre a magyarországi közvélemény már félig-meddig elnéző mosollyal emlékezik, mert ezt az időszakot a lassan foszladozó diktatúra évtizedeként tartja számon. Jugoszláviában azonban másként festett a helyzet: ott a hatalom görcsösen küzdött a túlélésért. A soknemzetiségű, mesterségesen egyben tartott országban mindenki tudta, hogy ha egyszer megbillen a rendszer, előkerülnek a padlásokon porosodó második világháborús fegyverek.
Majoros Sándor új regénye ebbe a feszültségekkel teli időszakba vezet vissza bennünket. A helyszín egy bácskai, magyarlakta falu borbélyműhelye, ahol 1985 nyarának egyetlen délutánjában sűrűsödik össze egy korszak minden eszenciája. A sorukat váró vendégek egy megrendítő hír hallatán - a közösség legnagyobb futballtehetsége eltörte a lábát - heves vitába kezdenek: vajon miért nem jutnak el a tehetségek erről a vidékről a nemzetközi, vagy akár az országos sikerig?
A baleset csupán ürügy, a valódi kérdés az, mi gátolja az innen indulókat: a körülmények, az elnyomó rendszer, a kiszolgáltatottság, vagy valami mélyebb, sorsszerű bénultság? A borbélyszék köré összpontosuló történetek egyszerre tragikusak és mulatságosak, de mindenekelőtt felkavaróan emberiek.
A mesterien összefűzött, novellaszerű epizódokon keresztül kirajzolódik, mit jelent a periférián élni, reménykedni és elbukni. Zárásként pedig napvilágra kerül az a titok, amely egy egész nemzedék életét helyezi új megvilágításba.
Ez a regény lebilincselő nyelvezetével szólítja meg mindazokat, akik átélték a korszakot és az ábrázolt élethelyzeteket, de mélyen megérintheti azokat is, akik ezt az időszakot csak hallomásból ismerik. Feszes, fordulatos, emberi történetek ezek a tehetségről, az elhallgatásról, és arról a titokzatos erőről, ahogyan formálja sorsunkat az idő, a hely és a történelem.