Tanulmányok Venczel József munkásságáról - Az erdélyi magyar társadalomkutatás kezdetei

Venczel József (1913-1972) centenáriuma a Babes-Bolyai Tudományegyetemen

Venczel József 1913. november 4-én született Csíkszeredában, a kolozsvári egyetemen tanult s ugyanott doktorált (1939). Végzettsége szerint jogász, de tudományos munkásságát a szociológia területén fejtette ki főként a falukutatás és a népességkutatás terén.
Gazdag közéleti munkásságot fejtett ki a két világháború ideje alatt, 1930-33 között a kolozsvári Lyceum Könyvtár könyvtárosa, 1933-40 között az Erdélyi Iskola technikai szerkesztője, ifjúsági rovatának vezetője volt; 1938-ban átvette az EMGE statisztikai ügyosztályának vezetését. 1940 őszétől az Erdélyi Tudományos Intézet tanára, majd ügyvezető igazgatója volt egészen 1945-ig. Egyetemi munkássága 1945-től kezdődik, amikor kinevezik a Bolyai Tudományegyetem statisztika és szociológiai professzorának.
Egyetemi karrierjét a politikai üldöztetések törték ketté, Piteti, Văcăreti, Nagyenyed, Szamosújvár és Dés börtöneiben raboskodott. 1961. január 11-én szabadult. Ezt követően alkalmi munkákból élt, amíg 1969-től sikerült visszakerülnie az egyetemi szférába, a BBTE szociológiai munkaközösségébe, tudományos kutatói állásba. Itt több kutatásban is részt vett, így a Csákigorbón végzett szociológiai felmérés anyagát rendszerezte. Onnan került betegnyugdíjba, másfél hónappal halála előtt.