Az érzékek irodalma

A neves magyar italianista, miként öt kiadást megért irodalomtörténeti összefoglalásában, számos monográfiájában, tanulmánykötetében és antológiájában, ezúttal is az olasz irodalmat mutatja be, ámde rendhagyó módon: Erósz tükrében. Az olasz erotikus irodalom történetét kíséri végig, pontosabban az erotika olasz irodalmi ábrázolását a középkori kezdetektől szinte a jelenkorig, a legjelentősebb szerzőkre és művekre helyezve a hangsúlyt tanulmányaiban. A műfaj olyan világhírű klasszikusaival ismertet meg, mint Antonio Beccadelli, Pietro Aretino, Giacomo Casanova, Gabriele DAnnunzio és Alberto Moravia: izgalmas elemzéseket közöl a trubadúrok szerelmének titkáról, a reneszánsz kurtizánok petrarkizmusáról, nőimádat és nőgyűlölet együttes-ellentmondásos jelenlétéről Giordano Bruno párbeszédeiben, a tizenkilencedik századi erkölcsiség és a naturalista-dekadens erotográfia összeütközéseiről, a férfiasság mítoszának leleplezéséről Vitaliano Brancati regényeiben, a végzetes nő lélekrajzáról Italo Svevo és Dino Buzzati vagy Anna Banti narratívájában, Pier Paolo Pasolini homoszexualitásáról, Julius Evola és Marquis de Sade különös találkozásáról A könyv jelentősége túlnő Itália és az irodalom keretein. Általánosabb, egyetemes érvénnyel, tudományos alapon, elméleti igénnyel is kérdi, kutatja, elemzi, hogyan szembesül szenvedély és racionalitás, miként egyesül ösztönszféra és kultúra, hogy lehet a szexualitásról szépirodalmi, illetve bölcseleti színvonalon írni, milyen kapcsolatban áll egymással magas művészet és pornográfia. Madarász Imre legújabb műve merészen eredeti szemléletével a magyar italianisztikában s általában a hazai irodalomtudományban is újszerű alkotás, mégsem csupán az értőkhöz, a beavatott kevesekhez szól, hanem minden gondolkodó olvasóhoz, aki mer tudni, szembenézni európai kulturális identitásunk alapproblémáival s általuk önmagával is.