A semmitől északra

Muszáj az egészet leírnom, különben én magam sem hinném el, hogy mindez valóban igaz.
Tavaszi szünet a nyolcadik osztályban. Elképesztő és képtelen dolgok. Vajon mindez tényleg megtörtént? Már ezerszer mondtam el magamnak, hogy ez képtelenség.
Csakhogy ez mit sem változtat a tényen, hogy az egész igaz. Minden egész pontosan úgy történt, ahogy azt most el fogom mesélni.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint bármely más iskolai szünet legelső napja. Apa még az ágyban heverészett a kávéjával és a szombati újsággal. Anyu telefonon beszélt a nagyival. Jamie, a bátyám bent volt a városban, a lemezboltban, ahol már két éve dolgozott szombatonként. Én a szobámban ténykedtem és arra készültem, hogy a barátnőimmel elmegyünk valahová.
A következő három percben az életem legnagyobb dilemmája az volt, hogy melyik öv megy a legjobban az új felsőmhöz, és hogy vajon feltűzzem-e a hajam.
Aztán anyu letette a telefont, és behívott a konyhába. Gyakorlatilag ez volt az a pillanat, amely örökre megváltoztatta az életemet.