Sárkánylány III. - Aldibah homokórája

"A fekete villámok alkotta ketrec szétfoszlott, és Lidja a földre esett. Fabio még egyszer lesújtott Nidára, nagy vágást ejtett a hátán, majd Lidjához futott. - Gyere, nem maradt más, csak a menekülés - sziszegte, Elszalasztottá a lehetőséget és ez felbőszítette. Ha ez az ostoba liba képes lett volna vigyázni magára, vagy egyedül elbírt volna az ellenfelével, akkor végre rendezhette volna a számlát Ratatoskrral. De így most nem megy. Lidja lassan felkelt, és a fejét rázta. - Mozogj már! - sürgette a fiú, mielőtt a hátára mért hatalmas ütés le nem terítette Ratatoskr. De nem adhatta át magát a fájdalomnak: összeszorított foggal feltápászkodott, miközben a csípőjénél fogva tartotta Lidját. - Menjünk! - mordult rá, és előhívta Eltanin szárnyait, amelyek varázsütésre megjelentek a hátán. Lidja nagy nehezen követte a példáját. Mindketten felrepültek. Azonban Nida és Ratatoskr nem adta fel. Eszük ágában sem volt. Egy ugrással az égben termettek, és fekete villámsugarakat árasztva támadtak tovább. Vigyázva, hogy ne süllyedjen lejjebb, Fabio megfordult, hogy saját sugaraival hárítson, de mindhiába." - (Részlet)