Golgota 1-2.

"Pétervár fergeteges, dőzsölő, éjféli életet élt.Tébolyodott, villódzó, kéjes nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés, zene, keringő párok az ablakok fénykeretében, veszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok a süvöltő jeges szélben - és katonai parádék rézfúvók rivalgása, a cár bizánci vágású szemének hátborzongató tekintete előtt... Így élt a város." Ebből a kaotikus, szennyes kavargásból indulnak el Alekszej Tolsztoj regényének hősei. Ebből a reménytelen, sötét világból remélnek, hisznek egy új, szebb, boldogabb életet. Kerülő utakon, szenvedéseken, megpróbáltatásokon, vérözönön át harcolják ki a nyugodt jövő ígéretét. Dása és Tyelegin, Kátya és Roscsin sorsa az orosz értelmiség sorsa: "Három vízben áztunk, három vérben fürödtünk, három lúgban főttünk. Tisztábbak vagyunk a tisztánál."