Éjjel a kőhíd alatt

Prágában járunk, a 16-17. század fordulójának éveiben. A Német-római Birodalom császárának, II. Rudolfnak a napjait a műkincseiben és szelídített vadállataiban való gyönyörködés, no meg a szerinte trónjára és életére törő öccsétől való egyre erőteljesebb rettegés tölti ki. Az egyetlen gyógyírt az éjről éjre élvezett idill jelenti számára, amikor álmában együtt lehet kedvesével, Eszterrel, a zsidó Mordecháj Meisl világszép feleségével - miután a magasságos Löw rabbi (a legenda szerint a Gólem létrehívója) varázshatalmánál fogva úgy intézte, hogy amikor a Moldva kőhídja alatt általa ültetett vörös rózsa és rozmaring virága összesimul, mind a császár, mind Eszter azt álmodja, hogy egymás karjaiban fekszenek.

Ám hiába virtuális csupán Eszter folyamatos házasságtörése, Isten mégsem hagyhatja büntetlenül: a Prágára bocsátott, a zsidó gyermekeket tömegével elragadó járványnak csak az asszony halálával szakadhat vége. A rabbinak nincs más választása: ki kell tépnie a rozmaringszálat...

Az egymással lazán összefüggő, a prágai zsidó legendákra és folklórra nagymértékben építő történetekben nemesek és közemberek, udvaroncok és császári szolgák, alkimisták, festők, udvari bolondok, éhenkórász lakodalmi zenészek tűnnek elénk, majd el előlünk a regény lapjain. A tarka kaleidoszkópban minden korból ismerős emberi esendőségek, intrikák, cselvetések, hiúságok és erények tanúi leszünk a hihetetlen plaszticitással és hangulatteremtő képességgel mesélő szerző jóvoltából.