A fiatal Lukács

Jelen kötetével régi adósságát törleszti a szerző: ez ugyanis kronológiailag első darabja a Lukács György munkásságát bemutató sorozatnak, melynek további darabjai Mesterházi Miklós, Sziklai László, Zoltai Dénes korábban megjelent munkái. A könyv, amennyire ez lehetséges, a belső elemzés módszerével kísérli meg bemutatni a fiatal Lukács 1902 és 1918 között keletkezett műveit, valamint ezen keresztül Lukács fejlődését, melyet ő az "utam Marxhoz" formulával jellemzett; tehát a művek objektivált érétkein keresztül Lukács szubjektív szándékait is. A fiatal Lukács munkásságában egyfelől határozott szakaszok különíthetők el: a korai kultúrkritikát két párhuzamos szintéziskísérlet követi: a "művészetszociológiai" drámakönyv és az "exisztenciálfilozófiai" esszékötet, végül egy nagy művészetfilozófiai szintézis és egy grandiózus történelemfilozófiai kísérlet után következik be Lukács 1918-as marxista fordulata, mint egy addigi elméleti és életproblémáinak végleges megoldását ígérő döntés. Másfelől azonban ezek a szakaszok nem hirtelen vágásokkal, hanem lassú áttűnésekkel mennek át egymásba, s a művek így nem mindig sorolhatók egyértelműen egyik vagy másik szakaszba. A könyv ezért a Függelékben megkísérli rendszerüket egy ciklusszerű elrendezésben megadni. Az eddigi Lukács-kutatásokra, illetőleg Lukács-irodalomra a szöveg többször is hivatkozik, a hivatkozások részletes adatait az olvasó a Bibliográfiában találhatja meg.