A váci püspökség évezrede

Szentséges Atyánk, II. János Pál pápa szavait kölcsönözve és némileg módosítva, az elmúlt esztendőben - csak így, nagyvonalúan: hagyjuk az órával mért idő megszállottjaira, mikor is kezdődött el a harmadik évezred percre pontosan, hiszen mi a földi idő mellett a kegyelmi időben is élünk! - átléptük a remény küszöbét; vagyis végérvényesen megérkeztünk a III. évezredbe. Nem lehet tovább vitatni, hová tartozik a jelen idő, mert az új évszázad - évezred napjain, hetein, hónapjain keresztül haladunk előre. Valójában a keresztény ember Istenbe vetett hite folytán soha nem is vitathatja az idő - akár jelen, akár múlt vagy jövő - hovatartozását, hiszen Isten az idő és az örökkévalóság Ura.
Fél évszázaddal ennekelőtte, a zirci apátságot körülvevő parkban, sétáim közepette olvasgattam az akkor még élő, nagy dogmatika-tudós, Schütz Antal örökbecsű művét, amelyet számos papi nemzedék forgatott haszonnal, címe: Isten a történelemben. Az ezredforduló közeledtével mind gyakrabban gondoltam erre a - most már bevallhatom! - fiatal szerzetesek, klerikusok számára nem éppen könnyű olvasmányára.