Orvosi antropológia

Saját világunk értelmezéséhez szükséges a kulturális önismeret, mert a betegségekben, társadalmi zavarokban, szenvedésben testet öltő jelenségeket csak a kultúra szemüvegén keresztül érthetjük meg. Az egészséggel és betegséggel kapcsolatos döntéseket befolyásolja az, hogy milyen a beteg, a gyógyító személyzet és az adott társadalom hiedelemrendszere és hitvilága. Az orvosi antropológia ezenkívül a gyógyítás kultúrájának önismereti tárgya is. Metaforikusan fogalmazva: e diszciplína mára nagykorúvá vált hazánkban is. Ezért szerkesztési elvünkké tettük, hogy az orvosi antropológia nemzedékei között kapcsolatot építsünk, és a tárggyal rokon diszciplínák közötti hidakat is láthatóvá tegyük. Távlati szempontból is igen nagy lehetőséget kínált számunkra az ébredő hazai szakma összefogása és megjelenítése egy közös kötet keretein belül, amely így magán viseli az adott korszak sajátosságait, valamint a hazai társadalmi-kulturális közeg kontextusát. Mert mi is lehetne az antropológia feladata, mint az, hogy az ember mibenlétére választ keressen, és ebben az orvosi antropológia jelentős részt vállalhat. E reményekkel nyújtjuk át a Tisztelt Olvasóknak az orvosi antropológia első hazai tankönyvét, amely a diszciplína hazai arcélét kívánja kirajzolni. Lázár Imre, Pikó Bettina

Hiszem, hogy a Lázár Imre és Pikó Bettina szerkesztette kötet a maga gazdagságával jelentős intellektuális és emocionális élményt nyújt mindazoknak, akik forgatják/olvassák. Nem monográfiát tartanak kezükben, hanem téma-összefoglalók jól szerkesztett sorát, sokak munkáját. De amit a vámon veszíthetnek ezzel, azt bőségesen megnyerik a réven: a témához méltó szemléleti sokszínűség élményét. A biológiai és szociokulturális táj pólusai között feszülő szivárvány bontásának és szövésének párhuzamos folyamatát követhetik, ha úgy tetszik: csodálhatják, valóban értő szakemberek világos tolmácsolásában. Meggyőződésem, hogy jelentős szakmai sikere lesz e munkának, melyben a szerkesztők eredményesen vállalkoznak arra, hogy az etnomedicina és az orvosi antropológia közötti - sok tekintetben nemzedéki, és tudománypolitikai - határvonalat eltüntessék. Úgy gondolom - immár négy évtizedes orvos- és rezidensképzési, családorvos-továbbképzési tapasztalat mondatja velem -, antropológiai szempontokat tudatosan vagy nem tudatosulva alkalmazó, már a gyógyítás sűrűjében dolgozó orvoskollégák közül is sokan forgatják majd érdeklődéssel e kötetet. Végül, de nem utolsó sorban, az ,,új betegek", az érdeklődő, a diagnózist és a terápiát interneten ,,ellenőrző" laikusok közül is többen érdeklődéssel vehetik kézbe.

Molnár Péter