Öt év Szibériában - Történeti elbeszélés

Annyi a mondanivalóm! Öt év története! De milyen öt évé! A világháború madártávlatból, úgy, ahogy mi láttuk, nem a nézőtérről, hanem a kulisszák mögül. Néha megpillantottuk az események titkos rugóit is. Aki naplómat elolvassa, láthatja ezeket itt-ott a sorok között felcsillámlani. Azután a nagy összeomlás! A világfelfordulás kezdete! Az orosz forradalom, a cárizmus bukása, a szerencsétlen bresztlitovszki béke, a pyrrhusi, nem, következményeiben még annál károsabb győzelme a németeknek. Azután a rémuralom, a veres gárda! A szibériai elleni forradalmak, a nagy Oroszbirodalom teljes felbomlása a nihilbe, a semmibe! Az egész kép úgy néz ki, mintha a mocsarak a nap hő sugaraitól forrni, zubogni kezdenének, s a pokoli és izzó kotyvalékból lávatömegek, szédítő mérges gázokat terjesztő geyzirok törnének elő, hogy leperzseljék az emberiség lelkéről a Hitet, Szeretetet, a Szép, a Magasztos, a Fenséges iránti örök vágyakozást! Államok mint kártyavárak omlanak össze, a romok felett fékevesztett embertömegek farkashordák módjára rohannak tova, durva lépteikkel agyongázolva maguk alá az ideált, a családi szentélyt, a szüzesség glóriáját.
És mindezt végignézni, Prometheusként sziklához láncolva, rabként, tehetetlenül! Óriási üvegbura borult reánk, melyen át csak elferdítve láttuk az eseményeket s tompán hallottuk a százezrek, milliók haláltusájának feljajdulásait!