Ez elment vadászni

Mi köti össze Villont, egy völgyben lévő szeretetotthont, idősebb Brueghelt és Sael Aelhordot, a derék fuvarost, aki a jeges töltésen tereli szekerét? Egy kilencvenéves aggastyán, aki hátralévő idejét tölti az Otthon falai között; aki fanyar iróniával szemléli maga körül környezetét; s aki - miután idegen küldemények érkeznek kerekesszékéhez - nagy buzgalommal és kevés körültekintéssel veti magát a rejtély nyomába, elindulván egy hosszú-hosszú útra. Vajon hol végződik ez az utolsó kaland? Vajon sikerül-e Mikulás apónak megakadályoznia egy réges-régen elkövetett bűncselekményt? Vajon elég lesz e pusztán a hit és a tiszta emberség, hogy (ott, a messzi s hideg idegenben) elérje célját, és megérkezzen valahová? Ezt a különös utazást meséli el a könyv. Szereplői - itt is, ott is - saját világuk hús-vér királyai és királynői, mégis furcsán csetlenek-botlanak, ha az öregember színe elé kerülnek. Játékos összegzése ez a rendkívüli vándorlás egy életnek, mely már-már összeér a halállal, ugyanakkor nagyszerű alkalom arra, hogy (Mikulás apó szavaival élve) élet és halál összedugják orrukat.