Fellobbant horizontok - Hamvas Béla művészetszemlélete, tájpoétikája és tudományképe

Kurucz Anikó (Ajka, 1983) a győri Széchenyi István Egyetem oktatója, a Selye János Egyetemen doktorált 2019-ben. Írásaiban elsősorban irodalom- és kultúratudományi kérdésekkel foglalkozik.

A "horizontok fellobbanásának" képe Karl Jasperstől származik, pontosabban Hamvas Jaspers-kommetárjából és fordításából. Ez a fellobbanás Hamvas Béla értelmezésében tulajdonképpen egy létmód, egyfajta szellemi-egzisztenciális beállítottság és érzékenység, amely az elért(nek) hitt horizont, határ fellebbentésével mindig kész találkozni "az új sejtelmével". E könyvben található írások Hamvas művészetről, kultúráról és tudományról szóló gondolatainak irányvonalait, kérdezésmódjait körvonalazzák. Amint Hamvas nem írt nyelvelméletet, külön tájfilozófiát vagy térpoetikát, úgy rendszeres művészet- vagy tudományelméletet sem fejtett ki. A felsorolt területeket érintő meglátásaival viszont több művében találkozunk, és ezekből az elszórtan található - de nem véletlenszerű - megjegyzésekből kiolvashatók egy gondolkodásmód hangsúlyai, tájékozódásának irányai, "forróvá tett fogalmai" (Németh László fogalmaz így Hamvasról). Ezért is szerencsésebb elmélet és rendszer helyett szemléletről és képről beszélni. Művészetszemlélet és tudománykép. Hamvas művészethez, hagyományhoz, kultúrához és tudományhoz való kapcsolódása megszokott horizontok feladásában és újak megnyílásában alakul, érlelődik. Fellebbenés. Fellobbanás.