Küldetéstudat és szerepkeresés

A kulturális közéletben és a politikában vállalt szerepeim tapasztalata ösztönözött arra, hogy az irodalomban elsősorban az etika, az antropológia, a kultúraszociológia, a történetfilozófia és a teológia kérdéseire adott esztétikai érvényű válaszokat keressek, mielőtt belebonyolódnék a nyelvi megformálás, a műfaji meghatározottság és a poétikai megoldások titkainak kutatásába.
Úgy is mondhatom: bármennyire inspirálnak is a posztmodern irodalom tudomány módszerei, elemzéseimben ezeknek nincs meghatározó szerepük. Érdeklődési köröm középpontjában azok az esztétikai jelenségek állnak, amelyek mögött jól kitapintható a Történelem logikája, azaz az élet és az irodalom, a létélmény és a költői ihlet, a politika és a kultúra szoros kölcsönhatása.
Az itt olvasható tanulmányok tekinthetők tehát vitairatoknak is, még ha nem is az volt a célom velük, hogy vitát provokáljak. Önmagunkat: illúzióinkat, hiteinket, reménykedéseinket és békíthetetlen indulatainkból táplálkozó táborszervező hajlamainkat, másfelől kudarcainkat, frusztráltságunkat, szorongásainkat s az olykor végzetesnek tűnő megosztottságunkat próbáltam jobban megérteni a magyar irodalomból, s e törekvésem eredményeit kívánom megosztani olvasóimmal.