Szent Margit

Abban az időben, amikor Napóleon seregei átgázoltak Európán, egy fiatal nő, Máriási Ilona élt szüleivel a Szent Margit sziget kicsiny házikójában. Máriásiné és férje abban reménykedtek, hogy beteges lánykájuk a vadregényes sziget fáinak enyhet adó árnyában és a jó levegőn meggyógyul majd. Ilona színes fantáziája, vallásos buzgalma következtében egy napon álmában megjelent előtte a sziget hajdani névadója, Szent Margit. A fiatal lány arra kérte a szentet, fogadja őt lányául, hogy ő is a hozzá hasonló úton járhasson. Ezek után Ilona ismét csodálatos álmot látott, melyben az idegen megjelölte a szigeten elrejtett hatalmas kincs helyét. Kincskeresők lopakodása, a cigány vajda lányával kötött meleg barátság és a nádorispánné angyali jósága teszik még színesebbé a "mesemondást", ahogyan Krúdy maga nevezte el regénye "műfaját". A történet végén Ilona valóban rábukkan a kincsre, amit - időközben özvegyen maradt - édesanyjának ad, maga pedig Margit királylány nyomdokain járva, kolostorba vonul. A mesés cselekmény elmondása alkalmat ad az írónak, hogy olyannyira kedvelt szigetének múltját, történelmét pazar leírásokban mutassa be, miközben romantikus színekkel kelti életre a Margitsziget egykori növény- és állatvilágát is. (Legeza Ilona)