Csízió - avagy neves személyek, jeles ünnepek és különös szavak - magyarázata az esztendő minden napjára

Csíziónak hívták azokat a latin nyelvű verseket, amelyeket neves ünnepek memorizálására szántak. A csízió tehát egyfajta öröknaptárt jelentett a középkorban; az egyház állandó ünnepeit és a legfontosabb szentek emlékét örökítette meg, könnyen megjegyezhető formában. A memorizálásra fontosnak tartott ünnepek száma azonban havonta erősen eltért egymástól: volt olyan hónap, amikor csak négy-öt fontos ünnepet tartottak számon, más hónapok esetében viszont az ünnepek száma akár a húszat is elérhette. A kb. százötven ünnep közötti űrt a korabeli szerkesztők kezdetben különböző nem egyszer értelmetlen szövegekkel igyekeztek kitölteni. A 14-15. századtól kezdve azonban egyre inkább elterjedt a hónapokkal kapcsolatos érdekes ismeretek, nem ritkán népszerű tudományos írások közlése. Míg a csízió eredeti jelentése 'általában versekbe szedett, ünnepi naptár, kalendárium' volt, a szónak a 16. századra már kialakult a 'népszerű tudományos leírás' jelentése. Mostani kötetünkkel egyrészt igyekeztünk egy több mint ötszáz éves hagyományt feleleveníteni (a legkorábbi ismert és fennmaradt magyar csízió a 15. század végi Nagyenyedi-kódexben található!), másrészt igyekeztünk az Olvasónak egy új, különleges kiadványt átnyújtani, amelyben az év minden napjára érdekes olvasmányt kínáló naptárt és lexikont talál. Természetesen a Csízióban magyar személyek (szentek és boldogok, királyok és államférfiak) is szerepelnek, valamint a jeles napokhoz kötődő népszokások, megfigyelések, babonák, a gazdaság tennivalói egyszóval minden, amit egy művelt embernek tudni érdemes. A szerző, Kozák Péter lexikográfus közel öt évig gyűjtötte, rendszerezte a kötet címszavait.