Árnyvilág

"Az ember legnagyobb tragédiája mindig önnönmaga halála, amikor ráébred, hogy minden, amit addig hitt, csupán káprázat."

Ebben a novelláskötetben a jelen borzalmai mind egy régebbi, sötétebb időből sarjadnak: elfeledett bűnökből, s olyan döntésekből, amelyek jóval a szereplők születése előtt születtek meg. A történetek arra figyelmeztetnek, hogy a tragédia ritkán véletlen, gyökerei mélyen a múltba kapaszkodnak, generációkon át öröklődve. Árnyak, amelyek nem tűnnek el a nappali fényben, s szörnyűségek, amelyek nem kívülről érkeznek, hanem mindig is ott voltak, várva a megfelelő pillanatra.

Ez a kötet nemcsak félelmet kelt, hanem kérdéseket is feltesz: vajon elmenekülhetünk-e valaha attól, amit még meg sem éltünk, de már örököltünk?