Hétköznapi passió - Novellák, elbeszélések (1980-1987)

Koppány Zsoltot nemzedéke egyik legtehetségesebb prózaírójának tartom. Talán legfőbb erénye, hogy mindig anyagszerű, üresjáratai nincsenek. írásainak cselekménye pedig egyetlen idegrángás. Alakjai szinte állandóan túlfűtött, feszült idegállapotban vannak. Ez egyben azt is jelenti, hogy itt minden belülről jön. Valami örökös hajszoltságot említhetnék. De én inkább a lélek dúltságára gondolok. Cselekményt említettem. Ó, hogyne! Mondjuk egy gyerek menekülése a felnőttek kedélytelen, spekulatív világa elől. Mint Attila a Tanti című írásban. Ez a fiú mintha nem is értené azt az örökké számító világot. Vagy inkább mindez olyan fájdalmasan érinti. Erős feszültsége van ennek az elbeszélésnek. A cselekmény egyébként a háttérbe szorul. A légkör a legfontosabb. Az atmoszféra. A lélekábrázolás mellett ez Koppány Zsolt legfőbb erénye. Egy-két odavetett apróság a család belső állapotáról. Szalvétán almás pite, harapás hege. Tehát még egy pillanatuk sincs, hogy leüljenek. Az apa ráordít a fiára. A vakolat is lehullik, úgy kevered azt a kávét! Hát igen, így lehet az örökös dúltság légkörét megteremteni. Ezek igazi írói erények. Mindent egybevetve, Koppány Zsolt alapvetően tehetséges. Megvan a maga sajátos, külön világa."