A 100 arcú Kína

Egy kelet-európai értelmiségi Kína-képe, Kína-élménye. Szubjektív, részleges, de igazságra törekvő. Másképp: egy jó szemű és jóhiszemű magyar értelmiségi könyve. Jó szemű, mert átlátja a kínai élet nagy összefüggéseit a nagy faltól a nagy nyitás politikájáig, és észreveszi a mindennapi élet legapróbb részleteiben is a szépet, a különöset, az érdekeset. Nem használ hozzá sem sötét, sem rózsaszín szemüveget, sűrűn használja viszont fényképezőgépe objektívjét, hogy leírt szubjektív benyomásait kiegészítse dokumentatív, ám sokszor lírai fotográfiáival. És jóhiszemű, mert: ,,Ellenőrzött tényekből, megélt tapasztalatokból, benyomásokból, emlékekből, érzésekből összegyúrt mondandóm célja: nagyon őszintén leírni, milyennek látom a mai Kínát. Előnyeit és hátrányait. Fényeit és árnyékait" - írja könyve prológusában. Célja: másképp bemutatni az olykor misztikusnak, kiismerhetetlennek tűnő ,,középső ország" kulturális hagyományait, mai életét - a teljesség igénye nélkül.