Hagyományszakadás után

Az esszékötet írássainak zöme először a Múlt és Jövő folyóiratbanjelent meg, ezért témavlasztásában jelentős szerepet játszik a tény, hogy a szerző megfigyeléseit, problémafelvetéseit az új Múlt és jövő alapítószerkesztőjeként tette meg. Hiszen a lap (később könyvkiadó) együtt született a rendszervltással, amelyben a hosszú hagyományelfojtás után ismét szabaddá vált az azonosság, s így a zsidó azonosságmegvlasztása is. Jelentős hullámai, konfrontációi a folyóirat közelében, annak sorsát érintve csapódtak le.
Az esszék zöme a nyomasztó emlékekkel terhe sfolymaat megtisztítására és meghatározására tesz kísérletet: mit jelent amai, rendszerváltozás utáni Magyarországon zsidónak lenni? A jó fél évszázada elsüllyedt szellemi talapzatokat, értékeket, mintákat kutatja, az elszakadt szálatak próbálja összekötni, a folytathatság reményében. Így Scheiber Sándor, Komlós Aladás, Pap Károly, Ámos Imre egyszerre modern, zsidó és egyetemes életművet aktualizálja és ajánlja követésre - a kortársak közül pedig Heller Ágnesét.
A holocaust szellemi pusztításának mértéke után érdemes-e, lehet-e újra meggyökeresíteni a hagyományt? Összekötni a jelenben a múltat és a jövőt?
A dilemma nem kapunk egyértelműen megnyugtató választ.
Kóbányai János az asszimiláció és integráció különböző stratégiáit 150 évre visszamenő mélyfurásokkal mutatja be. Szenvedélyes keresését intellektuális érdeklődés és önlegitimációs bizonyosságkeresés sarkallja - hiszen a kételyekkel, vonzásokkal és választásokkal teli problémadzsungel vérre menően kapcsolatban áll mindazzal, amivel íróként és egy zsidó szellemi műhely vezetőjeként naponta szembesül.