Megkésett végtisztesség - Nagy Imre és mártírtársai kihantolása és azonosítása

Darázsfészekbe nyúltak az igazságügyi szakemberek, amikor 1989 ébredező tavaszán a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában elkezdték a feltárási munkákat. A parcella története szorosan összefonódik az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai Maléter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József és Losonczy Géza nevével. Az ő kegyeleti-régészeti kihantolásuk és igazságügyi személyazonosításuk tette lehetővé a későbbiekben több száz, addig jeltelen sírba temetett áldozat földi maradványainak napvilágra kerülését a Kádár-rendszer felbomlásának jelképértékű mozzanatként. A könyv az 1989 óta fiókokban porosodó, a közvélemény számára mindeddig ismeretlen szakértői jegyzőkönyvek alapján mutatja be napról napra, óráról órára, hogy mi és hogyan történt 1989. március 29. és június 16. között a 301-es parcellából exhumált mártírok hamvaival. Az eseményeket abban az időben is figyelemmel kísérte a média; a híradásokból idézve jobban kiviláglik a végnapjait élő politikai rendszer, amely leleplezi önmagát, és árulkodik a törvénytelenségekről, a jogtalanságokról. Egy korszak zárult le Nagy Imre és mártírtársai nagyszabású újratemetésével, a megkésett végtisztességgel.