Pajzs és kard - Bangha Béla élete és eszmeisége

Klestenitz Tibor (1980) történész, politikaelmélet szakos bölcsész. 2011-ben doktorált az ELTE-n. Jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközponttudományos munkatársa, a Médiatudományi Könyvek című kiadványsorozat társszerkesztője.
Fő kutatási területe az 1890 és 1945 közötti egyház-, sajtó- és propagandatörténet.
Eddig megjelent kötetei: A katolikus sajtómozgalom Magyarországon 1896-1932 (2013), Katolikus nagygyűlések Magyarországon (Gianone Andrással, 2017),
Fejezetek az egyházi sajtó történetéből (2020).

Acies bene ordinata - jól rendezett hadsereg. A Pius pápák korában a katolikus véleményformálók ezzel a kifejezéssel írták le az egyházat, amely hierarchikus rendben átfogja és megszervezi a híveket, hogy összetartó, öntudatos közösségként vegyék fel a harcot a külvilág kihívásaival.
Bangha Béla jezsuita szerzetes, a 20. század eleji magyar katolikus megújulás egyik vezetője ezen ideát szolgálta, szellemi termékeivel kardot és pajzsot kívánt adni hittestvérei kezébe. Életének középpontjában az egyházi tömegsajtó megteremtése állt: a Nyugat és a Huszadik Század ellensúlyozására létrehozta a Magyar Kultúra című folyóiratot, 1918-ban megalapította a Központi Sajtóvállalatot, amely a két világháború között a magyar sajtópiac megkerülhetetlen szereplőjévé vált. A páter publicistaként, apologétaként, a katolikus nagygyűlések és a rádió állandó szónokaként, az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus szervezőjeként, a "sajtóhölgymozgalom" alapítójaként közismert médiaszemélyiség volt.
Megítélése megosztotta a közvéleményt: hívei a "sajtóapostolt", az "új Pázmány Pétert", ellenfelei a "sötétség lovagját", a "fekete hercegprímást" látták alakjában. Jelen kötet bemutatja életének fő eseményeit, pályáját, valamint a kortársaira kifejtett hatását.