Ideológia, kritika, posztmarxizmus

A posztmarxizmus mint elméleti irányzat a hatvanas évek végén alakult ki, képviselői egyszerre kívántak túllépni az osztályharc és a történelmi materializmus horizontján és eközben hűek maradni Marx örökségéhez. Úgy érzékelték, hogy a kapitalizmus gyökeres átalakulása nyomán már használhatatlanná vált a marxizmus merev tudományos apparátusa. Az osztályharc, a világtörténelem, a forradalom, a szocializmus, a kizsákmányolás fogalmaira épülő beszédmódnak nemcsak mozgósító ereje csökkent, de érvényessége is megkérdőjeleződött. E könyv elsőként teszi fel azt a kérdést, hogy miért éppen az ideológia lett az irányzat képviselőinek egyik központi témája. A szerző értelmezésében az ideológiakritika vonzereje abban rejlik, hogy a radikális-forradalmi politika újraalapozásának esélyét kínálja, lehetővé téve a marxista baloldal önkritikáját. Segítségével olyan eszközrendszerhez jutott a kritikai társadalomelmélet, amely alkalmasnak bizonyul a posztmodern kapitalizmus társadalmi és politikai folyamatainak elemzésére. A szerző az ideológia problematikáján keresztül többek között olyan gondolkodók munkásságát mutatja be, mint Ernesto Laclau, Slavoj Žižek, Jean Baudrillard, Guy Debord, Michel Foucault, Gilles Deleuze és Antonio Negri. Mindezt azzal a céllal teszi, hogy végül felvázolhassa azt az "ideológiakritikai szituációt", amely véleménye szerint felelős a baloldali gondolkodás és cselekvés mai, egyre mélyülő válságáért. A könyv azzal, hogy közérthető módon segít eligazodni a különféle kortárs elméletek sokaságában, hasznos és hiánypótló olvasmány lehet a politológus, filozófus, szociológus hallgatók, illetve az érdeklődő laikusok számára is.