Nem vagyok teljesen őrült!

Volt egyszer egy fiatalember, egy ifjú futballista, aki súlyos sérülése után elhatározta, hogy edző lesz.
S ha már az lesz: a legjobb lesz.
Megszállottként képezte magát, megszállottként járta a világot, hogy az is lehessen.
Aztán hatalmas lendülettel fogott a munkába.
Lemondott a nyugalmáról, a békéjéről, a szórakozásáról, s egy kicsit még a családi boldogságáról is, csak sikerüljön, a lehető legjobban sikerüljön, amibe belevágott.
Sokáig úgy tűnt: sikerül is.
Csapatai szárnyaltak, s az ő nevét tényleg a legjobbak közt emlegették.
Útja közben találkozott egy hasonlóan futballőrült milliárdossal, aki végre nem kivenni akart a magyar futballból, hanem betenni.
Aki ugyancsak megszállottként csapatot, CSAPAT-ot szeretett volna csinálni.
Előbb kisebb összegeket, aztán már százmilliókat is hajlandó volt áldozni a szenvedélyére
Ők, így, együtt, egymásra találva mindenütt másutt hegyeket mozgathattak volna meg.
Hogy aztán nálunk, Magyarországon mi történt velük?
Ne tudják meg!
Illetve
Tudják csak meg!