Budapesti rejtelmek

Kiss József műve Szentesi Rudolf álnév alatt 1874-ben folytatásos regényként látott első ízben napvilágot. A néhány évvel korábban a Zsidó dalok című kötettel debütáló, ám csak szűk körben ismert szerző a népszerű ponyva műfajához fordult, mintája feltehetőleg Eugn Sue Párizs rejtelmei című, igen népszerű műve szolgált. Kiss József azonban jóval túllépte a műfaj kereteit, és bár terjedelmes munkája igazi sikerkönyv lett (állítólag urak és munkások ugyanolyan elragadtatással olvasták, a nebulók pedig a pad alatt titokban forgatták), erénye főként a naturalista regény meghonosításában keresendő. A festőművész főhős alakja köré szőtt regényfolyam lenyűgöző panorámáját nyújtja a korabeli budapesti társadalomnak. Döbbenetes erővel ábrázolja a nagyvárosi mocskot és bűnt, a legsötétebb alvilági elemeket vonultatja föl, miközben bedekkerhez illő pontossággal vezeti végig az olvasót Budapest minden zegén-zugán, a korszak minden jellegzetes figuráját felsorakoztatja a prostituálttól a lezüllött, jellemtelen dzsentrin át a szerencsét próbáló parasztlányig és a zsidó bábaasszonyig. Grófok és munkások, parasztok és polgárok, tisztviselők és csavargók színes kavalkádja varázsolja elevenné a hajdanvolt fővárost. Kiss József regényének további érdekessége, hogy tulajdonképpen nem a züllött nagyvárost ábrázolja, hanem azt a szívóhatást, amit egy, a nagyvárosiasodás útjára lépő, formálódó város jelent. A kiegyezés utáni években felgyorsuló kapitalizálódás torz, diabolikus arca elé tart tehát tükröt Kiss József. A szavak és kifejezések magyarázataival kiegészített művet széles körben érdemes ajánlani a korszak iránt érdeklődőknek.