Noé kiszáll a bárkából

Noé töprengve nézett a távolba a bíbor ruhás alak válla felett. Másik világba sodort az áradat? Két világ létezik?
Prométheusz fia eltaszította magát az ablaktól, széles ívben körülmutatott a karjával a látóhatáron.
Egybefolynak a vizek! A világ egy!"
A bibliai özönvíz túlélője meg nem gondolt hitének biztonságával ellenszegülésre, érvelésre, kérdezésre készteti Deukaliónt, Zeusz özönvizének túlélőjét.
És a kérdések újabb kérdéseket sugallnak, a kérdésekre válaszok formálódnak, hogy Noét a nem és a miért kimondására kényszerítve, a két ember találkozásából a végtelen víz közepén megszülessék az emberi gondolat, melynek apja az ellenszegülő, kétkedő értelem, szülőanyja pedig a kutató kíváncsiság:
Nézd meg jól mutat a bárkára Deukalión. Vedd szemügyre, most kívülről látod. Íme, az élet magjának rendelt isteni mű! Kiválasztottságod jelképe! Irányíthatatlan, megmozdíthatatlan. Nem hajtja se evező, se vászonból szabott szárnyba fogva a szél. Ormótlan, nehéz; de a tehetetlen bezártakkal együtt kényére sodorja az ár. Megnyithatatlan ajtaja mélyen a víz alatt. Ablaka egyetlen, belsejébe csak szűk réseken hatol be a levegő és a fény. Vigasztalanul bekenve az egész fekete szurokkal! És a bukott angyal megátkozott fia, hogy a függeszkedő szörnyet se feledjem, aki teljessé teszi a képet.