Képes és képtelen enciklopédia

"- Honnan tudod? - teszi föl a hitetlenkedő a szokásos kérdést. - Láttam a tévében, hallottam a rádióban, olvastam az újságban. Benne van a lexikonban! - hangzik a hitelesítő válasz, még manapság is eloszlatva a kételyeket. Legfeljebb a "melyikben?" gyenge próbálkozása marad hátra. Pedig bármelyik forrást tekintjük is, a legnagyobb jószándék és alaposság mellett is csak megközelítik a valóságot, elkerülhetetlenül közvetítenek véleményt, világképet is. - Honnan tudod? - tehetné fel a nézd a kérdést e könyv szerzőjének. - Nem tudom - válaszolná az utóbbi -, láttam a rádióban, pontosabban így láttam a rádióban (meg a színházban). Vagyis ilyenek voltak egy pillanatra, azazhogy egy szempillantásra ilyennek láttam őket. Illetve, szeretném, ha ilyenek volnának. Ha hasonlítanának a képeimre. - Honnan veszed? - kötekedhet joggal a nyájas olvasó. Nem veszem sehonnan - így a szerző -, csak ez jutott róluk az eszembe. Nem kívánságom, hogy elfogadd. (De jól esne.)" "Az az érzésem, hogy az Enciklopédiát egy konvencióktól, mindenféle álszentségtől szabad lélek írta ugyancsak szabad lelkek számára. S élvezni csak az fogja, aki nem csak másokon tud derülni, hanem saját magán is. Így jutottam el oda, hogy a Képes és képtelen enciklopédia pszichológiai tesztnek is felfogható. Igencsak alkalmas a kissé fanyar, okos és művelt, sok öniróniával, mindenre nyitott, ám mindenben kételkedő, kihalóban lévő európaiak kiválogatására a fehérek közül." (Részlet Popper Péter előszavából)