Sztélé nagyanyámnak - A sötétség leányának ölében a világító tojásokkal

Valamely írásmű jelentőségét írja Paul Valéry az fémjelzi, hogy a nyelvnek milyen mélységét tárja fel. Nem szavak, nevek írja Kemény Katalin. E két mondat egyértelmű, mert amióta csak költészet, mit keres a szavak megszállottja a költő? semmi egyebet, mint az ősszót, a teremtő megszólalást, a nevet. Nem az emberi örvénytörténet múltba süllyesztett, sem a képzelt jövőben felhangzó, beszéddé koptatott neveket, hanem az örök jelenben felnyíló logoszt. Valóban, az írás eredendő és végső értelme felfedni a nevezhetetlen Nevét, akinek minden név neve. Mind a név. Ám hogyan feloldani kettős létünk paradoxonát: valamint minden teremtmény részese a Teremtőnek, de egyik sem Ő