Beszélgetés hajnal felé

Az író mondja könyvéről:
"Egyetlen dolog, amit makacsul őrizgettem kamaszkorom óta. az érzékenységem. Ez a tulajdonság olykor keserves állapotba sodorja az embert, hiszen érezni, látni és felfogni nemcsak az öröm, hanem a bánat, főként a társadalmi igazságtalanságok jelzéseit, kicsit olyan, mint mezítelen bőrrel állni a tűző napot, a metsző esőt, a hűvös szelet és az ismétlődő hófúvásokat. Írásaimban mindig kerültem a patetikus jelzőket, sietve kijelentem tehát, hogy érzékenységemet sem kívánom hősi magaslatokra emelni. Írásaim Angyalföld, a kültelki szegények világától kezdve sokféle környezetbe visznek el. Elbeszéléseim válogatása közben magam is úgy éreztem, mintha vándorolnék az időben. Sokféle útitársam akadt az elmúlt évtizedekben, akiket igyekeztem hitelesen ábrázolni. Némely figurám elválaszthatatlanul hozzákötődik saját jelenéhez: akár a háború utáni évek történetében bukkannak fel, akár a hallgatás nehéz korszakában, akár legújabb történelmünk negyedszázadában. Ebből következik, hogy elbeszéléseim témái is változatosak. És még egy: nemcsak okulásul írtam meg őket, hanem azért is, hogy derűs és izgalmas perceket is szerezzek."