Budapesti emlék

"Bele kell törődni, mert ez most a legújabb mánia a kávéház karzatán. A szomszéd asztalnál ül egy fiatalember, és mereven néz. Az egyik keze az asztalon. Feszengek. Mi ez? Ki akar kezdeni velem? Vagy tetszem neki? Szemérmesen el akarok fordulni, de a pincér odajön. - Kérem, Pök úr azt üzeni, ne tessék mozgatni a fejét, mert így nem tud rajzolni. - Ki az a Pök úr? - Nem tetszik ismerni? A "Lehetetlen Pofák" című élclap munkatársa. - Ú... úgy. Nagyon lekötelez. Nyilván udvariatlanság volna ezek után apró, személyes kényelmetlenségek miatt megakadályozni fontos közérdekek lebonyolítását. Megmerevítem a nyakam. Pök úr barátságosan bólint. - Egy kicsit jobbra és fölfelé! - szól, és integet a kezével. Kicsavarom a nyakam. - Még egy kicsit! Jobbra!... - biztat a mester. Ejnye csak...  A csigolyáim békétlenül ropognak. A vér a fejembe megy."   (részlet)