Hamvadó idő

Az a finom lélekábrázolás, óvatos történetmesélés, ami Kálnay Adél írásában rendre megtalálható, ebben a regényében talán még tökéletesebb, filmszerűbb. Plasztikus képet rajzol az ötvenes évek első feléről, egy kislány szemével láttatva a kort és a kis hegyvidéki település hétköznapjait, bemutatva az "egyszerű" emberek küzdelmeit, túlélési technikáit a diktatúra éveiben. Élvezetes olvasmányt biztosít annak is, aki csupán hallomásból alkothat képet az ötvenes évekről, de annak is, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor nagy fekete autók jártak az utcán éjjelente, s nem lehetett tudni, mikor, kinek a háza előtt állnak meg, és sietve kellett lehalkítani a hátsó szobában a Szabad Európa recsegő hangját.