A szabadságról - Előszó

A fiatal Kállay eszmerendszerét és az ekkor vallott értékeit mindenekelőtt Kállaynak Mill A szabadságról című művéhez írott Előszavából ismerhetjük meg, mely a fordítással együtt 1867-ben, a kiegyezés évében jelent meg.102 Kállay az Előszóban többször hangot ad ellenvéleményének, bírálatának a Mill által kifejtettekkel szemben. Ezek közül számunkra különösen érdekes az a megjegyzés, mely tagadja, hogy a műveletlen, barbár népek civilizálása érdekében megengedhető a felvilágosult zsarnokság: Még kevésbé oszthatom [Mill] azon nézetét, hogy a műveletlen barbár népek nem tarthatnak számot egyéni szabadságukra, sőt hogy az ilyenek irányában minden felvilágosodott, művelt lelkű uralkodó jogosan kényszerítő zsarnoksággal élhet, ha ugyan célja nem egyéb, mint ama nép polgáriasodása. ... Én azonban semmi oly törvényesen megállapított uralmat, még szellemét sem szeretném elismerve látni, mely az egyéni szabadságot semmisíti meg ... én az ily művelődést nagy szerencsétlenségnek tartanám, mert olyasvalamivel kecsegteti e népeket, amit még nem ismernek, s így nem is óhajtanak.103 Az 1867-es kiegyezés azonban új perspektívákat nyitott a magyar politika számára, és Kállay igen gyorsan reagált az új helyzetre. Ez többek között azt is jelentette, hogy nézetei éppen ebben a tekintetben jelentősen megváltoztak, sőt majd Bosznia-Hercegovina kormányzói minőségében a gyakorlatban is kipróbálhatta, milyen is egy népet akarata ellenére civilizálni. Nem lehet tehát teljes bizonyossággal azt állítanunk, hogy az Előszóban egyszerűen Mill társadalomjobbító törekvéseivel nem ért egyet.104 Könnyen lehet: egyáltalán nem elvi ellenállás késztette arra, hogy ellentmondjon Millnek, hanem a Habsburg neoabszolutizmus közelmúltbéli tapasztalatai. Dán Károly.