Játékok

Merített-e az elbeszélő Cortázar valakitől ihletet, amikor a Játékok címet adta egyik sajátosan csoportosított novellagyűjteményének? És ki lehetett az? A holland művészettörténész és történetbölcselő Huizinga, aki szerint a kultúra és a történelem végeredményben játék? Vagy a komorabban játékos nagy francia, Anatole France („A játék: közelharc a sorssal")? Nem tudjuk. De tény, hogy Cortázarnak akár művészi credója is lehet ez a vallomás:„Nem valamiféle fényűzés, létpótlék a játékosság [...], hanem az egyik fő fegyverünk [...], amellyel eligazodhatunk az életben. Nem a biliárdjátszma vagy a futballmeccs játékosságáról, hanem egy látásmódról beszélek, amelyben elvesztik szokott rendeltetésüket a dolgok [. ..] A játékos ember találékony, mindig új és új alakzatok világában él és alkot [.. ] Énnekem bizonyos értelemben játéktevékenység az irodalom, erotikus aktus, a szerelem egy formája." Mégis, ahogy Grendel Lajos mondja egyik, Cortázart méltató írásában: „A játék, a fantasztikum, a spekuláció, a meghökkentés hátterében mindig fölsejlik a létezés drámája. A játéknak egyszer csak tétje lesz, élet és halál kérdésévé transzformálódik."