Világítótorony a világ végén

Vernének ez a regénye csakugyan a világ végére vezeti el a kalandregényeket kedvelő olvasókat. Dél-Amerika legdélibb csücskétől is délre, a lakatlan Államok-sziget kiugró szirtfokán az argentin kormány 1859 decemberében világítótornyot avat föl az e tájon különösképpen veszedelmes hajózás segítésére. A torony személyzete, három derék kipróbált tengerész. Alig néhány hete, hogy buzgón ellátják meglehetősen egyhangú szolgálatukat, amikor gyanújuk támad: mások is tartózkodnak a kihalt és lakatlannak hitt szigeten. És valóban, egy parti barlangban tanyázik az elvetemült kalóz, Kongre és mindenre elszánt bandája, amely a veszélyes zátonyokkal teli vidéken szerencsétlenül járt hajók roncsainak fosztogatásával tartja fönn magát. Fölös mennyiségű zsákmányukkal azonban semmit sem kezdhetnek a csupán tengeri madaraktól látogatott szigeten. A vakvéletlen kezükre juttat egy csaknem sértetlen hajót, amelyen eltávozhatnának a szigetről a temérdek rablott holmival, ha nem volna ehhez alkalmatlan tanú a világítotorony személyzete. A vérszomjas haramiák akcióba lépnek
A kalandregény abban jellegzetesen vernei alkotás, hogy bőséggel tartalmaz földrajzi, meteorológiai, vízrajzi és főképp tengerhajózási ismereteket.