Kártyavár

Öt hosszabb-rövidebb elbeszélést, pontosabban elbeszélés formájú, mesei motívumokban gazdag kisepikát tartalmaz Cardoso Pires kötete. Ezekben az írásokban a síkváltás, a perspektívacsere a legjellemzőbb vonás: az új, méreteihez képest hatalmas csizmát kapott kisfiú hol egy szegény munkás mostohafia, hol a mesék legendás hőse, hol seregeket vezénylő király, hol társaitól nagyméretű csizmája miatt kicsúfolt gyerek. A kisvárosban megjelenő kínaiak egyszer eltévedt turisták, másszor idegen világ csodás küldöttei, megint máskor földre szállott istenek, hogy azután közönséges halandókká szelídüljenek. De hasonló metamorfózisokon mennek át a többi írás hősei is, hovatovább az tűnik természetellenesnek, ha egy ideig megszokott, verista módon csordogálnak az események, íratnak le a portugál hétköznapok helyszínei, emberei, eseményei (Majomkirály; Mese a kínaiakról; Mi, itt a gőzben stb.). Az író láthatóan élvezetét leli a síkváltásokban, nem törekszik arra, hogy mesés fordulatait indokolja, perspektívaváltásait szimbólumokká növessze, szürrealisztikus csavarjait önmagukon túlmutató jelentőséggel ruházza fel. Ő így látja a világot, nála közvetlen átjárás van fantázia és banalitás között, az ő világában mese és realitás ugyanannak a valóságnak két, szervesen összetartozó oldala. Kitűnő novellák, minden olvasónak jó szívvel ajánlható.