Az élet komédiásai

",,- Most jövök én! - e szóval csapott kardmarkolatára Falbenheim Hugóvezérőrnagy, a szent liga stratégiai lumene, midőn ki lett betűzve a ,,megnyert"sürgöny titka. Most azután hallgassanak el a deklamáló urak, afirkászok dugják a tollaikat a füleik mellé, most a kard fog vezényelni.- Csak lassan a testtel! - mondta neki Nornenstein Octavian. - Nem kellazt a kardot még zörgetni. Si vis bellum, para pacem. Nekünk a nagy hadvezér,Józsue jelszavára van szükségünk: állj meg nap! amíg államférfiainkpénzt tudnak szerezni a háborúhoz. Mert pénzzel járják a vásárt. Addigminden diplomatának esküdni kell mennyre-földre, hogy a béke örökidőkre biztosítva van, hogy a kormányok között a legbensőbb egyetértésuralkodik, avégett, hogy a börze gyanútlanul fogadja a hasznos beruházásokracontrahált kölcsönt. Mert ha előre kikiáltjuk, hogy hadi felszerelésres hadseregmozgósításra kell a pénz, olyan pánikot indítunk meg,hogy mikor senki sem kerget, akkor is szaladunk, s ahol nem lőnek, ott iselesünk. Azért nekünk nagyon a haditervünkbe illik, hogy azok, akiké aszó és a toll, még jó darabig beszéljenek és írjanak arról, hogy - ők vezetika világtörténetet. Historice nekik kell a felszínen maradni. Párizsban haddjátsszák a kibékítő, az engesztelő, a komolyan intő szerepet, Berlinben esküdjeneka változhatatlan jó barátságra. Mi pedig azalatt cselekedjünk.Ők arra valók, hogy tagadják el, amit mi teszünk, mi pedig, hogy tegyükmeg, amit ők eltagadnak...""