A fekete Vénusz

Végre egy könyv, amelyben a leplezetlen erotika nem keveredik nyers durvasággal, sem hamis, szirupos pátosszal, hanem a maga természetességében jeleníti meg a szerelmet. Emlékek hömpölyögnek a kötet lapjain, szinte egyetlen nagylélegzetű mondatba zárva. Annyira érzékletes leírások tanúi lehetünk, hogy már-már érezni véljük a finom növényi illatokat, a felszálló párákat és azt a forró és mozdulatlan sűrűséget, ahonnan szerelmes sóhajtások szállnak az égig.
A történet a gyarmatosítás végnapjait élő Belga-Kongóban játszódik, egy szinte megközelíthetetlen őserdő közepén, ahol egy európai férfi zabolátlan szenvedéllyel keresi (egzotikus nőkben) a beteljesedést. A kalandos jelenetekben szereplő színes bőrű asszonyok már túl vannak minden önámító ábrándon és beavató liturgián. Ők már teljesen szeretnek, hisz már levetkőzték gátlásaikat és a képmutató megfontolásokat.
Ebben az ősien tiszta környezetben a gyöngédség is természetesebb és eredetibb, mint a civilizált kontinenseken.
Vihart kavaró visszhang után a mű szerzője irodalmi díjat kapott Belgiumban.