Az ember önmagáé - Értekezés a meghívott halálról

1978. október 17-én az „Österreichischer Hof” nevű, előkelő salzburgi szállodában halva találták az 1912-ben Ausztriában született, 1938-ban Belgiumba emigrált és 1955-ben francia nevet felvett írót: Jean Améryt. Aligha lehetett meglepő, hogy Améry önként választotta a halált, hiszen az önkéntes halálhoz való emberi jog legismertebb szószólója volt, és 1976-ban megjelent értekezése a meghívott halálról már akkor is a műfaj klasszikusának számított. Halála tehát nem „rövidzárlat”, hanem előre eltervezett, jól megfontolt tett következménye volt.
Hogy milyen megfontolások alapján követhette el tettét, milyen érzésektől és gondolatoktól vezéreltetve, arra az egzisztencializmus filozófiájában gyökerező, lebilincselő esszéjében találhatjuk meg a magyarázatot, amely most első ízben jelenik meg magyarul, Túl bűnön és bűnhődésen című kötete után.

„A szöveg a pszichológia és a szociológia határán túl helyezkedik el. Ott kezdődik, ahol a tudományos szuicidológia véget ér. Az a szándék vezetett, hogy az önkéntes, azaz meghívott halált ne kívülről, az élők avagy túlélők világából szemléljem, hanem azoknak a belső világából, akiket szuicideknek, illetve szuicidánsoknak nevezek. (...) Nem egyébre tettem kísérletet, mint hogy feltárjam a condition suicidaire feloldhatatlan ellentmondásait, és tanúságot tegyek róluk - már amennyire a nyelv engedi.”    (Részlet a szerző előszavából)