A magyar nyelv nagyszótára I.

A magyar nyelv nagyszótára a magyar nyelvtudomány eddigi legnagyobb szótári vállalkozása, amely a magyar lexikográfiai gyakorlatból még hiányzó, új műfajt képvisel. Történeti jellegű értelmező szótárként legfontosabb feladata a szavak jelentéstartalmának kibontása és e jelentések viszonyrendszerének ábrázolása. Műfajából következően nem csupán a mai nyelvállapot szókészletét tükrözi és elemzi a lexikográfia eszközeivel, hanem címszóállományában, szótárazott jelentéseiben és példamondataiban egyaránt túlnyúlik a szinkrónia határain, és történeti dimenziót érvényesít, amikor az elmúlt csaknem 230 esztendő szókincséből merít.

A Nagyszótár egyedülálló a magyar értelmező szótárak között a tekintetben is, hogy - mint szövegbázisra, ún. korpuszra épülő szótár - konkrét nyelvi anyag elemzése alapján készíti el a szavak lexikográfiai leírását, és minden címszava valamennyi jelentését, értelmezett egységét korrekt bibliográfiai hivatkozással ellátott példamondattal illusztrálja.

Ez a régóta várt, hézagpótló, a magyar nyelvtudomány nagy adósságát törlesztő mű nem csupán a nyelvészet - különösen a szótörténet -, az irodalomtudomány és  társtudományaik kutatóinak lehet majd fontos segédeszköze, hanem a nyelvtanulóktól a kultúrhistória iránt érdeklődőkig sokak számára lesz haszonnal forgatható mű.