Alsógödi Amarcord

Könyvemet rövid vallomással kell kezdjem, hogy a nagyképűségnek még a látszatát is elkerüljem, ami írásom címét olvasván bárkiben is felmerülhetne. Életem egyik legnagyobb filmélményének Fellini Amarcord című önéletírását tartom. Kiváló példája annak is, miként kezeljük finom iróniával életünk legszebb emlékeit úgy, hogy a visszaemlékezés hangneme éppoly gyengéd maradjon, amilyennek a szép emlékek azt megkívánják. Ugyanakkor érzékeljük, hogy évtizedek múltak el, de ügyeljünk, mert a távolból visszatekintve a komolyság könnyen komolykodássá válhat, a visszaemlékező pedig nevetségessé. Életem másik élményének pedig a saját életemet tartom. E két alapvető élményből próbáltam meg összegyűjteni gyermekkorom történetét a 40-es, 50-es évekre visszatekintve.