Karácsonyok fényessége

Tudta-e Fekete István 1932 februárjában, amikor István fia megszületett, hogy azt a meghitt, érzékeny hangot, emberséget, amit ő jelentett a magyar irodalomban - a Zsellérek és a Koppányi aga testamentuma óta -, mintegy harminc évvel később a fia fogja folytatni... a tengeren túl?
Az 1956-ban emigrálni kényszerült fiatalember kötetünkben található novelláinak legtöbbje karácsonyi elbeszélés. Az idegenben élő magyarokat a legbensőségesebb ünnep, a karácsony köti össze. Ragyoghatnak bár az amerikai nagyvárosok fényei százannyira, a hátrahagyott gyermekkor szentestéinek vibráló gyertyalángja elhomályosítja szívükben a metropoliszok minden csillogását.
Egyszerű, hétköznapi helyzetek emelkednek ki a megszokottból, olykor szívszorító, máskor derűs vagy tragikus, de mindig emberséggel átélt és átélhető sorsfordulatokban. A közeli és távoli múlt találkozási pontjai ezek az Időben, míg a Térben véges-végtelen hidak az ó- és újhaza között. Mindez együtt: ragaszkodás az anyanyelvhez, ragaszkodás a szűkebb és tágabb szülőföldhöz, az itt és ott élő emberekhez, halottakhoz.