A fekete hétfő

Bettauer szinte brutális naturalizmussal és megdöbbentő mezítelenséggel tárja az olvasó elé a háború utáni nagyváros egyes típusait, ahol a tisztességesek, gyámoltalanok koldusok lettek, a kalandorok, szerencsejátékosok, csalók, a söpredék kihasználta a konjunktúrát, megrohamozta a tőzsdéket, adott-vett a törvény kijátszásával, valutákkal spekulált zugkávéházakban és kegyetlen, önző dölyffel foglalta el helyét a színház páholyaiban és az autókon. Nem csoda, ha ebben a világban elbódulnak az emberek, megtéved ítéletük, meginog lábuk alatt a talaj és léhák lesznek a nők. Bettauer hosszú, csontos ujjaival mezítelenre vetkőzteti őket, minden szépítgetés nélkül rámutat a förtelmekre, de lelke mélyén szeretettel öleli magához a sok elesett embert, testvérüknek érzi magát, megbocsájt nekik - mint ebben a történetében is. (Forró Pál)