Hová tűnt a testvérem?

Nagyon kedvelem a Nordquist rajzokat, legyen szó , akár a Findusz művekről, akár a Böngészőkről, vagy erről a könyvről. A mostaniban az tetszik, hogy viszonylag kevés testvérkét sikerült eddig megtalálni, mégis, minden nézegetéskor újabb szereplőket fedezek fel. Kedvencem a zsiráfot szállító taxis, az öngyilkosjelölt kismukla a múzeumban, vagy a pingpongozó néni. Az hagyján, ha valaki így rajzol, de a lényeg, hogy ilyeneket rajzol!

Nagyon egyszerű szöveg, annál összetettebbek, mozgalmasabbak, tartalmasabbak a képek! Nem az a fajta rajzok, amelyeket a Pettson-Findus-könyvekből már megszoktunk, hanem sokkal nehezebbek, bonyolultabbak, igazi böngészgetnivaló-fajta órákig lehet silabizálni rajta és rengeteg apró, elejtett dolog, részlet van a képeken! A szöveg rövid ideig, de a rajzok órákig lekötik az embert, gyereket, felnőttet egyaránt. melós dolog ám ez a képnézegetősdi...