Máshogy fájt

Ahol Angela Merkel összefut Dodi bácsival az iskolai büfében, ott nyúl nem marad szárazon. És lehetett volna nagyobbacska zűrzavar is abból, ha a miniszterelnök - akármelyik, bármelyik - beleszalad egy virtigli magyaros lakógyűlésbe a panelházban, ahol éppen képviselőjelöltnek választják egymást a szomszédok. Aztán mégsem lett zavar, mert lassacskán szépen keretezett képpé rendeződnek ezek a pillanatfelvételek. Az emlékek és a benyomások, a mosolyok és a vicsorok, a lelkesedés, no meg a lélek, ahogyan az egy nagyon fiatal, nagyon mai, nagyon lányhoz illik. Egy útkeresésében is öntudatos élet, helyenként még elmosódott, máshol nagyon is éles, de minden elemében színes képe ez. Az övé. És a miénk, persze: lenyomata egy kornak, amit szeretünk gyűlölni, és egy országnak, mit túl gyakran gyűlölünk szeretni. Csak neki máshogy fáj, ő máshogy látja: néha bájos rácsodálkozással, máskor koravén bölcsességgel. Szórakoztat és gondolkodtat. Ránk fér. Lemászott most egy blog az internetről ebbe a kötetbe, hogy megörökítse egy életmű kezdő darabját. Horváth Dorka első könyve. De biztos, hogy nem az utolsó. Érdemes elkezdeni gyűjteni.